A korábbi kínai túrán azt vettük észre magunkon, hogy az újdonság élménye nem volt olyan intenzív, mint a korábbi ázsiai utjaink során. Folyamatosan azt éreztük, hogy hiányzik valami és ettől az érzéstől nem tudtunk szabadulni. Ezt azzal próbáltuk magyarázni, hogy már sokat voltunk Ázsiában és az úgynevezett "wow-effect" már nem olyan meghatározó. Később nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ez badarság, de ennek ellenére nagyon erősen élt bennünk a "legközelebb egészen biztosan ne ázsiai úticélt válasszunk" érzés.
Az első opció Argentína volt egy kis Belízzel megfűszerezve. Az ok nagyon egyszerű, Argentínában hatalmasakat lehet túrázni, valószínűtlenül gyönyörű tájakon, a jéggel borított Patagóniától egészen a hatalmas, már-már trópusi éghajlatú Iguazu vízesésig.
Egészen izgalmas túrának kínálkozott főleg, hogy a világ egyik legszebb búvárparadicsomában, Belízben pihentük volna ki a túra fáradalmait. Sajnos később kiderült, hogy Belízben a közbiztonság nem kifejezetten jó valamint az egész ország súlyosan malária fertőzött. Ez korábban nem zavart volna minket, de ebben az életfázisban a profilaxis nem biztos, hogy jó ötlet. Továbbá az utazásra szánt idő is rövidebb lett, 3 hétre redukálódott. Ez alatt az idő alatt ez a terv nem tartható vagy csak őrült rohanással, aminek semmi értelme. Tehát Dél-Amerika elvetve.
Van is egy különleges úticél, ami mindkettőnk számára régi álom, amit már régóta dédelgetünk, hogy egyszer biztosan elmegyünk oda. Buthán misztikuma egészen bódító, minket is rabul ejtett. Az Argentin túra után azonnal fókuszba is került. Annak ellenére, hogy földrajzilag ez is Ázsiában van, mégis úgy gondoltuk, hogy Buthán furcsa, zárt világa, természetének mesebeli érintetlen szépsége és az egyedülálló tantrikus buddhizmusból fakadó életfilozófia miatt mégis egy kicsi és elvarázsolt királyság a kontinens közepén, ami semmi máshoz nem hasonlít. Erre szokták mondani, hogy "Ezt látni kell!" Ezt mi is pontosan így gondoltuk.
A Taktsang kolostor, Buthán egyik jelképe:
Buthánban a turizmus központilag erősen szabályozott. Ennek vannak jó és rossz oldalai is. Jó, hiszen a királyi kontroll a tanúsítvánnyal rendelkező túraszervezők számára, a turistáknak nyújtott szolgáltatás színvonalát is pontosan előírja. Jelen esetben ez szinte full-service-t jelent, azaz a szolgáltatásnak szinte mindent le kell fednie a transzferektől, szálláson át, az ételekig, mindent, de még a kísérőket és a hordárokat is. Ez nagyon kényelmes, mert csak fel kell venni a kapcsolatot egy butháni túraszervezővel és ő minden elintéz. A butháni turisztikai hivatal oldalán ráadásul részletes információk vannak minden odautazó számára. Az árnyoldal pedig, mint mindig, ha egzotikus célpontról beszélünk, a költségek. A fenti szolgáltatásnak napi díja van. Ez jelenleg naponta és fejenként $200, abban az esetben, ha a csapat minimum 3 főből áll (Megjegyzés: ez az ár már csak idén, azaz 2011-ben érvényes, jövőre már $250 lesz). A napi díj még nem is lenne probléma, ha lenne lehetőség különböző szolgáltatás szintek között választani vagy egyes szolgáltatásokat elhagyni, hogy díjon faragni lehessen, de erre nincs lehetőség a $200-os napidíj fix. Éppen ezért egy igen rövid, 10 napos túra is igen jelentős költséggel járna. Mivel mi nem találtunk egy harmadik útitársat, ezét fájó szívvel de le kellett mondanunk a butháni álomutazásról.
Majd kimondtuk a végszót: "Akkor ez alkalommal Malajzia!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése